Ahogy beköszönt december, és az adventi, ünnepi időszak varázsa lassan átjárja a levegőt és színes fények díszítik az utcákat, a hideg ellenére mindenki szívét az Úr eljövetele és a melegség járja át.
Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert az izgatott várakozásról szól.
Ahogy a kis szalonomban felcsendülnek az ünnepi dallamok, mialatt a vendégeim szépülésén dolgozom, a beszélgetések is sokkal bensőségesebbé válnak. Rengeteg családi anekdotát, kedves történetet hallok, és végtelenül hálás vagyok, hogy ilyen sokan a bizalmukba avatnak.
Szeretem, hogy ilyenkor mintha mindenkinek több ideje is lenne. Hiába sok a feladat, de jut idő a festés, vágás, szárítás között egy finom kávéra is. (Legközelebb, ha jössz, mindenképpen próbáld ki, főzök neked!)
Megosztjátok velem, hogy ki mit kap ajándékba, hogy mit fogtok főzni, kihez mentek látogatóba. És persze azt is, hogy kivel nem találkoztok szívesen vagy, hogy mennyi időbe telik mindent megszervezni és kézben tartani.
Hiszen tudjuk mindannyian, a karácsonyi varázslatos hangulat a szülők részéről bizony kemény munka. Ami okozhat bosszúságot is, ám visszagondolva sokszor ezekből a kis kellemetlenségekből lesznek a legviccesebb családi történetek.
Tavaly, a Facebook csoportomban én is megosztottam a családunkban történt egyik ilyen esetet:
Nálunk azért is volt mindig jelentős esemény a karácsony, mert a férjem annyira sajnálta kivágni a fákat arra a néhány napra, hogy csak olyan fenyőfát hozott haza, amelyet úgyis kivágtak volna.
Gondolhatjátok, hogy ezek a fák nem a karácsonyi katalógus modelljei voltak, inkább néztek ki úgy, mint amiket már kidobtak Vízkereszt után.
Az évek során már megszoktam, hogy vagy ágak hiányoznak, vagy csak egy oldalon vannak levelei.
Az egyik év viszont engem is meglepett.
Két fa közé szorult harmadik fenyőt mentett meg a férjem, amelyről csak a kivágás után, a nappalinkban felállítva derült ki, hogy széle-hossza egy, három (!) méter, a plafont és a falakat súrolja és mindössze 6 darab ága van.
Mikor megláttam, olyan hisztérikus röhögésben törtem ki, hogy a lányaim és a párom aggódva nézték, hogy mi lett velem.
Látta a férjem is, hogy meg kell oldani a helyzetet, de nem azt a megoldást választotta, hogy hoz egy új, arányos, dundi fenyőfát.
Helyette elővette a szerszámoskészletét, elfűrészelte a fát itt-ott, és összefúrta, -szögelte az ágakat, hogy kisebb és sűrűbb legyen.
Hát, képzelhetitek, hogy nézett ki!
Karácsony után a sötétben vittem ki a kukához, nehogy mások is meglássák milyen fenyőnk volt.
Emlékszem, akkor mennyit mérgelődtem, most pedig mégis jó szívvel gondolok vissza arra az évre.
Ebben a különleges időszakban nincs is fontosabb dolog, mint az egymásra figyelés és szeretet.
Az év vége mindannyiunk számára különféle érzéseket hoz magával. Bár sokan izgatottan várják az ünnepeket, nem feledkezhetünk meg azon embertársainkról sem, akiknek ez az időszak a boldog találkozások helyett a még mélyebb magányosság megélését jelenti.
Ha ismersz olyan embert, akiben az év vége a keserűséget erősíti, kérdezd meg, hogy hogyan segíthetsz neki. Esetleg hívd meg magatokhoz, ha közel áll. Az egyedüllét súlya nagyon tudja az ember vállát nyomni.
Mert az adventi időszak nem csupán az ajándékozásról és a finom falatokról szól, hanem arról is, hogy megadjuk egymásnak az értékes figyelmet és szeretetet. Egy kedves szó, egy apró gesztus, egy meleg ölelés mind olyan ajándékok, melyeket bárki megoszthat a másikkal, mert igazi fényt visznek azok életébe, akiknek ezek a pillanatok különösen fontosak.
Szeretettel teli boldog karácsonyt és egy sikeres új évet kívánok neked!
Legyen nevetésben gazdag, és hálában gazdag a december és az ünnepi időszak a számodra!
Szeretettel: Gabi
